I. fejezet: Pop csili magazin
Sziasztok!
Itt az 1. fejezet! Remélem bejön! Megpróbálok minden nap egy részt feltenni, bár most sok dolgom van a ballagás miatt meg a Projekt miatt, de erre csak van időm. Ha meg mégse: előre is 1000 bocsi lányok! (Mert ugye fiúk nem nagyon szoktak ilyen oldalakat olvasni, de ha valaki ismer legalább egy olyan fiút, aki szereti a TH-t és szokott sztorikat olvasni a neten, az riasszon pleas!) A szereplők párbeszédét külömböző színekkel jelöltem, így ennyivel könnyeb rájönni, hogy ki beszél, kihez és legalább nem kell mindíg leírnom a neveket! dx (már, nem mintha belepusztulnék...)
Egyik reggel arra eszméltem fel, hogy barátnőm Anna állt az ágyam fölött és azt mondta: most elkaphatjuk őket! De, hogy kiket, azt per pillanat nem is tudtam. Pedig az nap a Tokio Hotel adott koncertet a belvárosban. Elég, ha csak annyit mondok: nem szeretjük őket. Mindent meg teszünk, hogy besározzuk a sikereiket, mert valahogyan sose voltak szimpatikusak nekünk.... a lényeget: ahogy magamhoz tértem rögvest tisztában voltam az eseményekkel. Ma tényleg elkapjuk őket! Felpattantam és irány a koncert!
Annával sokat járunk el a koncertjükre, de még nem volt olyan, hogy találtunk volna valami olyasmit, amit az együttes tagjai nem szívesen hallanának vissza. Hát igen! Ez a mi szerencsénk.
Selena vagyok, 14 éves lány. 8. osztályba járok, és már mindjárt elballagok az általános iskolából. Régóta nem bírom a Tokio Hotelt, mert szerintem ők csak valami németül vinnyogó kis hülye lány kinézetű gyerekek.... Jobb okot sose tudok kitalálni, mint ezt.
Ahogy elindultunk már távolról lehetett hallani a kiabálásokat. Az a sok sikítozó kis fruska.... mit esznek azon a négy lányon? Ez egyelőre jó kérdés, de ma egy csomó ehhez hasonló kérdésemre választ kapok. Legutóbb 2006-ban voltunk a koncertjükön. Most, hogy 2010 van, lehet ők is férfiasabbak lettek.
Odaértünk. Szerintem ugyanúgy néznek ki! Bár.... Anna még azt is észrevette, hogy Billnek más lett a haja. Én kevésbé...
- Selena! Most el fogjuk kapni őket!
- Az biztos!!
Ahogy közelebb jutottunk a színpadhoz egyből észre lehetett venni a változásokat: Billnek tényleg más a haja, Tom is vágatott a hajából, de nem sokat. Gustav... hát: ő vett magának egy új baseball sapkát, és Georg: ő nem változott....
Elkezdtek énekelni: mivel egy csomót késtünk már csak az utolsó két számra értünk oda. Geisterfahrer és Kampf der liebe volt a címük. Billnek mintha mind két számnál más hangja lenne. -Ezt, hogy csinálja? Elég váó, de lehet, ezt szeretik benne annyira.... és én miért gondolok ilyeneket? Engem nem is érdekel...- ezekkel a gondolatokkal harcoltam át az utolsó előtti számot, de a második számnál meglepő dologra lettem figyelmes: egész jó!
- Mi bajod van? Nagyon nézed az énekest!
- Csak azért nézem ennyire, mert a hibákat keresem!
- Ja! Értem.... te kis számító! :)
Az a zene valahogy nagyon megragadott engem, de pedig én nem is szeretem őket! Talán beteg vagyok?
Du tust mir gut, du tust mir weh
Ich bin im Kampf der Liebe
Lauf durch die Glut
Marschier durch Schnee
Nur für den Kampf der Liebe
Schwarz ist der Tag
Ich halt mich wach
Rot ist der Kampf der Liebe
Ich fühl die Kraft
Ich fühl mich schwach
Ich kämpf den Kampf um Liebe
Wann komm ich an
Wann komm ich an
Wann komm ich endlich an
Weiss nicht wie lang
Weiss nicht wie lang
Wie lange ich noch kämpfen kann
Durch das Feuer kalt und einsam
Flammen führen mich zu dir
Und dann kämpfen wir gemeinsam
Den Kampf der Liebe, Liebe, Liebe
Du brauchst du Sucht kein Gegengift
Du willst den Kampf der Liebe
Es geht nie vorbei
Weil's in dir ist
Du bist der Kampf der Liebe
Vom Höhepunkt zum Untergang
Dauert der Kampf der Liebe
Du fühlst dich frei
Und bist gefangen
Du kämpfst der Kampf um Liebe
Wann komm wir an
Wann komm wir an
Wann komm wir endlich an
Weiss nicht wie lang
Weiss nicht wie lang
Wie lange ich noch kämpfen kann
Durch das Feuer kalt und einsam
Flammen führen mich zu dir
Und dann kämpfen wir gemeinsam
Den Kampf der Liebe, Liebe, Liebe
Ich lauf durch die Straßen
Durch die Wüsten
Bis zu dir
Wir schließen unsern Pakt
Ich kämpf für dich und du für mich
Für immer
Wann komm mir an
Wann komm mir an
Wann komm mir endlich an
Weiss nicht wie lang
Weiss nicht wie lang
Wie lange ich noch kämpfen kann
Wann komm ich an
Wann komm ich an
Wann komm ich endlich an
Weiss nicht wie lang
Weiss nicht wie lang
Wie lange ich noch kann
Durch das Feuer kalt und einsam
Flammen führen mich zu dir
Und dann kämpfen wir gemeinsam
Den Kampf der Liebe, Liebe, Liebe
Wann komm ich an
Wann komm ich an
Wann komm ich an
Ich bin im Kampf der Liebe
Lauf durch die Glut
Marschier durch Schnee
Nur für den Kampf der Liebe
Schwarz ist der Tag
Ich halt mich wach
Rot ist der Kampf der Liebe
Ich fühl die Kraft
Ich fühl mich schwach
Ich kämpf den Kampf um Liebe
Wann komm ich an
Wann komm ich an
Wann komm ich endlich an
Weiss nicht wie lang
Weiss nicht wie lang
Wie lange ich noch kämpfen kann
Durch das Feuer kalt und einsam
Flammen führen mich zu dir
Und dann kämpfen wir gemeinsam
Den Kampf der Liebe, Liebe, Liebe
Du brauchst du Sucht kein Gegengift
Du willst den Kampf der Liebe
Es geht nie vorbei
Weil's in dir ist
Du bist der Kampf der Liebe
Vom Höhepunkt zum Untergang
Dauert der Kampf der Liebe
Du fühlst dich frei
Und bist gefangen
Du kämpfst der Kampf um Liebe
Wann komm wir an
Wann komm wir an
Wann komm wir endlich an
Weiss nicht wie lang
Weiss nicht wie lang
Wie lange ich noch kämpfen kann
Durch das Feuer kalt und einsam
Flammen führen mich zu dir
Und dann kämpfen wir gemeinsam
Den Kampf der Liebe, Liebe, Liebe
Ich lauf durch die Straßen
Durch die Wüsten
Bis zu dir
Wir schließen unsern Pakt
Ich kämpf für dich und du für mich
Für immer
Wann komm mir an
Wann komm mir an
Wann komm mir endlich an
Weiss nicht wie lang
Weiss nicht wie lang
Wie lange ich noch kämpfen kann
Wann komm ich an
Wann komm ich an
Wann komm ich endlich an
Weiss nicht wie lang
Weiss nicht wie lang
Wie lange ich noch kann
Durch das Feuer kalt und einsam
Flammen führen mich zu dir
Und dann kämpfen wir gemeinsam
Den Kampf der Liebe, Liebe, Liebe
Wann komm ich an
Wann komm ich an
Wann komm ich an
Hát igen. Neki a hangja változtatása a különleges képessége. Ahogy elkezdte énekelni mindenki csendben maradt, ami nem vall egy átlagos koncertre. A zene éneklése közben a közönségre tekintett és persze rögtön kiszúrt engem, pedig személyesen még sose találkoztunk, mert Anna és Én mindíg is észrevétlenek maradtunk.
A zene utolsó refrémje közben elindult felénk, Anna folyamatosan kamerázott. A refrém vége felé lassan legugolt elém és egyenesen a szemembe nézett. Nekem csak az járt a fejembe: te jó ég! Miért pont én? Most mit csináljak? Nem birom félre fordítani a fejem, de, hogy miért azt még én se tudom.... a szám végén pedig odahajolt hozzám és megpuszilt. Ezután felált, hátrálni kezdett és rámmosolygott. Lassan megfordult és eltűnt a színpad mögött.
Én csak ledöbbenten ránéztem kétségbeesett barátnőmre és csak áltam.
Kicsit később észbekaptam:
- Anna! Gyere gyorsan és hozd a kamerát!
- Mi? De most.... várj! Selena! Mi baj van?
- Ha a színpadon nem bírtuk kicikizni őket, akkor majd a színfalak mögött elcsípjük őket! - azzal elrántottam és ő még utólag felkiáltott:
- Á!
A háttérben hallottuk ahogy beszélgettek:
- Te Bill? Mi volt ez az utolsó?
- Utolsó mi?
- Hát tudod! Az a lány....
- Ja.... am: szépen mosolygott!
- Na persze.... én is arra fognám!
- Szép a mosolyom?
- Hm.... szerintem igen....
- Akkor ok!
- Gyerekek! Ezt hallottátok?
- Mit?
- Ki vagy?
- O - ó....
- Egyetértek!
- Hahó?
- Szia!
- o_O"
- Akkor nem képzelődtünk... de várjunk csak? Bill! Nem ő az a lány, akit megpusziltál?
- Annak a lánynak neve is van! Selena vagyok....
- Tehát Selena?
- Igen? |:(
- Megkaptad a puszidat, akkor mit akarsz még?
- Leégetni titeket!
- Anna!
- Mi van?
Selena: a kezét a homlokára csapja....
- Mert? Mit csináltunk, hogy ki akartok minket cikizni?
- Semmit...
- Akkor meg?
Bill: elindul Selena felé
- A Pop -csili magazin szerkesztői vagyunk!
- Pop - csili?
- Sohasem hallottam ilyen magazinról....
- Még jó, hogy nem! Mivel egyenlőre csak Anna és én olvassuk.
- De rossz.... xD
- Mi van?
- Váó! Te milyen csinos vagy csak most figyelem!
- Ajj - jaj.... -.-"
Gustav: odalép Anna elé és már csak egy fél centi van köztük, amikor.... Anna: pofán vágja Gustavot, ekközben Bill ránéz Selenára és inkább menekülőre fogja magát....
- Bill! Készen vagytok? Mehetünk a hotelba? Ő... Menager: észreveszi a két lányt.... Hívjam a biztonságiakat?
- Jaj! Nem lesz rá szükség... a hölgyek éppen most indulnak.... ugye?
- Igen, de még találkozunk!
- Viszlát!
Azzal elmentünk mi is. Mivel közel lakunk gyorsan hazaértünk. A lakásunk egymás mellett volt és négy házzal arréb van egy nagy szálloda. Micsoda véletlen, hogy azoknak a szerencsétleneknek pont oda kell menniük? Persze kiszúrtuk rögtön, hogy egy gyönyörű B.M.W. elszáguldott melletünk. Egymásra néztünk Annával: hát akinek jól megy... hazaérve fáradtan rázuhantunk az ágyra. Anya még bejött a szobába, hogy betakarjon engem.
- Na? Sikerrel jártatok?
- Ma nem! De holnap biztos....