I.fejezet: Prológus

Szereplők:

Cathrin Pendragon, 16

Daniel Pendragon, 19

Lilin Pendragon, 8

Dimitrij Perlacsowa

Bill Kaulitz, 18

Tom Kaulitz, 18

Gustav Schäfer, 19

Georg Listing, 20

Egyéb szereplők:

Gordon Trümper

Simone Kaulitz

Andreya Trümper

Sebastian Pendragon

Milly Trümper

Julien Trümper

Pookie (kutya)

+ a többi

FIGYELEM! Az események ritka gyorsan pörögnek az első pár részben. :( Bocsánat! De már eléggé késésbe vagyok a karácsonyt illetően! ;)

Változnak az idők - ezzel egyetemben az emberek. Semmi különös nincs ebben. Néha egy-egy változás lehet rossz látszatú, mikor később már azon gondolkozunk, hogy de rossz is lett volna, ha nem történik meg! - ilyen mindig van és lesz.

Amikor megtudtuk a testvéreimmel, hogy a szüleink cége átköltözik Berlinbe már sejthettük, hogy életünk megváltozik. Mindeddig Münchenben éltünk, de most ebből a nagy városból egy kicsi faluba, Lotischeba költözünk. Jó, én aláírom, hogy most valamivel közelebb vagyunk a fővároshoz, de az utazási lehetőségek itt nagyon silányak. Viszont a nagy szüleim és a keresztapám családja itt élnek! Mondjuk nagyiéktól jött az ötlet, hogy ide költözzünk. Kb. az utca közepén laknak ők, míg mi szerencsésnek nem mondhatóan a legvégén. Hurrá! Távol a civilizációtól... meg sem lepődenék, ha idő közön ként antiszociális lennék.

Milly nagyi mindig is érdekkeltő ötletekkel fogadott életem első napjától mind mostanáig, 16 éves koromig...

- Cathrin Pendragon! Hova tetted a PS4-emet?

- Én ugyan sehova. A Halál sem nyúlna a cuccaidhoz, Daniel!

- Lehet a Halál nem, de a haláli kishúgaim annál inkább!

- Kettő is van, miért pont rajtam keresed??!

- Lilin még ahhoz is hülye, hogy levegőt vegyen. Bár Te is - tehát ez rossz példa volt! Nem is értem mit keresek itt...

Daniel a bátyám. A viszonyunk sosem volt egy minta testvéri kapocs. Ő mindig is egy fennsőbb rendű lénynek képzelte magát. Hatalmas hiba! Minden esetre én ezen a szép első napon a faluban már rögtön elmenekültem Nagyiékhoz egy kisebb fajta túlélő csomaggal. Miután közöltem anyumékkal, hogy az este Milly nagyinál alszok kirobbant a 3. világháború, de a tűzszünet következtében végül én jöttem ki jól. Elmehettem. Tudom, tudom: ma lenne az első este az új házban - de én már egy percet sem bírok tovább Daniellel összezárva! - éppen a lábam tettem ki, mikor valaki rámköszönt a mellettem lévő házból:

- Szia. Ti lesztek az új szomszédok?

Tette fel a kérdést egy középmagas, vékony, sötét hajú fiú. A szemüvege simán szemet szúrt.

- Én Dimitrij Perlacsova vagyok.

- Ööö... üdv Dimitrij! Én Kate (Kéti) vagyok. És valóban mi leszünk az új szomszédok!

- És, Kate, hova készülsz? Már lassan fél 8. Hamarosan fellövik a pizsamát!

- Én most inkább téged lőnélek ki onnan!

- hehehe...

Hirtelen átugrott az erkély melletti fára, onnan pedig le, elém - a szívem kiugrott a helyéről, vagy legalábbis két dobbanást kihagyott!

- Csak rajta! Lőjjél ha gondolod!

- Szexi szemüveg.

- Ne terelj! Amúgy köszi. De csak olvasásra, TVzésre és gépezésre használatos...

- Remek.

- Na, de most komolyan: hová készülsz?

- Ennyire izgat a dolog? A nagymamámhoz, ugyanis ott alszom!

- Jó, nyugi már, azért nem kell beharapni a fejem!

- Na jó... én léptem! Örülök, hogy megismertelek...

- Részemről az öröm.

Amilyen kedvesnek és nyominak tűnt első ránézésre, olyan összképi törésben részesültem az elkövetkezendő pár percben. Ez sem lesz a barátom egyenlőre!

- Szia Mama! Szia Papa! Megjöttem.

- Á, szia kis drágám. Nagyapád éppen telefonál. Kitalálod kivel?

- Nem.

- Nos: Gordonnal!

- NEEE!!!

Gordon a nagybátyám, és egyben a keresztapám is. Anya testvére, de már olyan 5-6 éve nem beszéltem vele személyesen. A róla megmaradt emlékeimben egy jófej, kedves ember, akinek nagyon jó a humora. Az új felesége egy nagyon kedves, imádni való nőszemély, akinek van két fia. - sokan irigykednek azért, mert Ő a keresztapám, merthogy a nevelt fiai a Tokio Hotel banda tagjai, ami most elég nagy hírnévnek örvend szerte a világon. Dehát a srácokat nem ismerem! Még csak nem is láttam őket... Szóval felesleges téma... Gordonnal pedig telefonon vagy levélben tartom a kapcsolatot.

- Mami! Én is beszélhetek vele?

Vállat vont. Ekkor én borzasztó vihorászásba fogtam és tapsikolva ugrándoztam. Berohantam Nagypapihoz és megsúgtam neki a szándékomat:

- Hé Gordon! Van itt valaki, aki szívesen beszélgetne veled...

Hatalmas izgalommal, remegő ujjakkal vettem át a kagylót - elvégre már nem most beszéltem vele utoljára.

Telefon beszélgetés

~ Hallo?

~ Szia Keresztapa!

~ Cathrin! Te volnál az?

~ Igen. Mi a helyzet?

~ Jahj kicsi Kate... hiányzik a kedvenc unokahúgom! Csak ennyi...

~ Á, biztos sokat utazgatsz a fiúkkal, és akkor nem igen jár az eszed rajtam...

~ Viccelsz? Dehogy megyek! Én nem szoktam velük turnézni.

~ És a képeslapok??!

­~ Azokat mindig Bill küldi neked!

~ Öö... a Bill az melyik is a kettő közül?

~ A fekete?

Bill. Valóban: egyszer-kétszer már vele is volt alkalmam levelezni. Nem bántásból mondom, de ritka olvashatatlanul ír! Ám állításai szerint a szebb írás reményében írhatta volna a bátyja is - de az már durva lenne, révén, hogy Tom (legalábbis Bill szerint) még az ABC-ből is megbukott. Nem tudom mennyi igaz ebből, hisz én nem vagyok TH fan... de barátnőm, Amber (Émbör) már sokszor mesélt róluk. Ha az ő elmondásait vesszük alapul nagyon szívesen összeismerkedhetnék velük is. Mindeddig nem sokan hitték el, hogy Gordon valóban a nagybátyám, de akik el is hitték, azok (mint mondtam) irigykednek ,és már csak azért is úgy tesznek, mintha nem hinnék. Akkor azzal már be sem próbálkozok náluk, hogy én Bill Kaulitzal levelezek. Amúgy amiben részletesebben írt csak össz-vissz 2-3 levelet kaptam tőle. A legutóbbiban ez állt:

Kedves Kate!

Ezt a képeslapot most Gordon nevében küldöm

neked, mint mindig. A turnénk következő állomása

Törökország lesz. A Taj Mahal igazán érdekes lehet.

Majd arról is küldök egyet. Addig itt van ez az olasz

Velencéről. Remélem örülsz neki!

Légy jó,

Bill Kaulitz - Trümper

Ezt írta egy hónapja...

Egyes emberek már ennyitől is képesek beájulni. De hé! Nekem elvileg a mostoha unokatesóm! xDxD

~ Jah, értem... Tommal keverem állandóan!

~ És vajon miért?

~ Nem tudom. Szerinted?

~ Mert mondjuk Tom és Bill ikrek?

~ Hűűűhaa! Tényleg?

~ Jahj kicsi Kate... te a világ melyik részén élsz?

~ Ööö... Németországban! München... azaz mostmár Lotische!

~ Pláne... és nem ismered a tokio hotelt?

~ Háááát...

Ha az igazat mondom, az gáz. Ha hazudok - az is... nos én inkább akkor nem mondanák semmit...