Szereplők:

Prológus: Be Lover

A sorsban hinni lehet jó, és kevésbé jó dolog is. Megnyugtathat, hogy hiszel a végzetben, ha olyan dolog történik, amit nehéz kezelni vagy felfogni. De minden hatalomtól megfoszt, ha a felelőséget a sorsra ruházod át. Ha minden jól alakul, ahhoz semmi közöd, hiszen így is, úgy is megtörtént volna. De ha megpróbálod eldönteni, hogy magadban, vagy a sorsban bízol e inkább lehet fognak még meglepetések érni...

Scarlett Winheuer céltudatos, magabiztos léptekkel tartott a gimnázium felé, miközben eldöntötte magában mennyi mindent fog másként csinálni ebben az évben.

Szétvágott, piros nejlonharisnyát, fekete, flitteres tülszöknyát - egy sztreccs rövidnacival együtt - valamint neon rózsaszín, rikító toppot, és fűzős csizmát viselt. Lila - kék, kockás, de szintén flitteres válltáskát hordott keskeny vállára dobva. A táska zsebén egy neon zöld, halott smiley díszelgett. Egyik szeme x másik pedig pont volt. Szájvonala egyenes, a nyelve viszont oldalt kilóg.

A lány dühös lépések közepedte hagyta el az iskola főkapuját, kegyetlen, rideg ábrázatával igyekezett mindenkit elriasztani a személyes aurájából. Kezében egy csinos kis farmer táskát tartott, erősen szorítva a pántjánál. Ezen két kitűző is volt: egyik Hello Kittyt, a másik meg Pucca és Garu smárolós jelenetét ábrázolta egy "Be Lover" felirat felett.

Beérve az iskola főépületébe kíméletlen sebességgel rohant fel a II.emeleti, 143-as, fizika terem felé. A terembe érve elkapott egy beszédfoszlányt.

- Miért nem vártál meg?

- Nyugi Baby... dobtam egy SMS-t, hogy lehet késni fogok.

- De Te nem egyszerűen késtél, hanem nem is jöttél! Amúgy milyen SMS-t? Nem is kaptam!

- Na ezt nem mondhatod komolyan! Hiszen elküldtem. Nekem itt van az elküldöttek között!

- Akkor sem kaptam!

- Na és vajon miért?! Csak nem azért, mert a táskádat a kocsiban hagytad?

Szólalt fel Scarlett odalépkedve nővéréhez, annak barátjához, és a két barátnőjéhez. Előre tartotta a táskát, mintha az valami leprás keze ügyéből került volna ki.

- Hé! Nem megmondtam, hogy ne nyúlj a személyes cuccaimhoz??!

- Jaj, dehogy is nem, ó drága Suzette! Csak isten őrizz, hogy telefon nélkül maradj első nap a suliban, ebben a zord, 21. században!

Szólt oda Scarlett szarkasztikusan nővérének, az iskola főbejáratú kurvájának, Tom Kaulitz barátnőjének, és odadobta a táskát annak a göndör hajú barbinak, aki -féltve tegnap frissült manikűrjét - inkább hátra ugrott a repülő, 2 grammos táskának útjából.

Tom, és vele együtt Suzette csatlósai kuncogtak egyet, de mikor az érintett rosszallóan ránézett barátnőire, s ideiglenes választottjára a nevetés egyből lepleződésre került. Suzette megforgatta szemeit, de mikor már éppen visszaszólt volna: Scarlett már sehol sem volt.

Miközben Scarlett éppen a trigonometria órájára igyekezett eszébe jutott valami: látszat és valóság. Nos, gimiben a kettő gyakorlatilag ugyanaz. Mindenki sminket, vagy focimezt hord, sportkocsit vagy új orrot vesz magának, csak hogy elfeledjék a valóságot. Ami azt illeti, a látszat néha csal, de azért, hogy minderre rájöjjünk, bizony a felszín alá kell ásnunk. A legtöbben nem hajlandóak erre - de Scarlett és a hozzá hasonlóak igen. Hogy egyesek miért nem hajlandóak? Mert így felboríthatjuk ezzel a "társadalmi rendet". Minden esetre: néhányan, de csak nagyon kevesen igen, ásót ragadnak és megteszik. Ó, és mindez a nővéréről jutott az eszébe? Milyen meglepő! Vajon miért?