(Tomos sztori) I. fejezet: Megint egy egyéjszakás kaland
Reggel arra keltem, hogy valami, sőt inkább valaki mozgolódik rajtam, de tényleg szó szerint! Mire magamhoz tértem eszembe jutott minden: tegnap Billel elmentem egy diszkóba és felszedtem ezt a libát... unalmas volt aznap éjjel, mert ez a "kis kaland" megint csak szűz volt... miért van nekem ekkora "szerencsém", hogy mindíg szűz csajokat szedek fel?? Ez jó kérdés nem??
Na, mind egy... úgy gondoltam felkeltem és megpróbálom lerázni, de itt volt még egy próbléma: a nevére sem emlékszem! Oú... mit csinált ez velem tegnap? Nincs egy normális emlékem se... mind egy! Nagy nehezen kitaláltam a rajtam szinyelő "hölgyemény" nevét és megszólítottam:
- Sasha (Szasa)! Kellj fel baby!
A válasza: elfordul a másik irányba és alszik tovább... -_-" jellemző! Fel sem akar kelni... a nők nem is tudják, mit jelent az, hogy felkelni! Wááh... °_° na, de megpróbáltam, mire ő kedvesen orrba vágott és ismét felém fordult:
- Nem akarok! Hagyjál...
Már kezdett kihozni a sodromból és már az öklöm is összeszorítottam. Tehát: próbáljuk meg MEGINT!
- Figyelj Sasha, ez tudtommal még mindíg az én házam és ha én azt mondom: felkelsz! Akkor te azt szépen meg is teszed!
Végre megmozdult! Ezek szerint még él... Felült. Nem volt rajta ruha, ahogy rajtam se. Innentől már nem nehéz kitalálni, mi volt tegnap...
- Jól van már na! Azért nem kell leharapni a fejem...
Felkelt, Összeszedte szanaszét lévő ruhadarabjait és hamarosan felöltözött. Rám nézett, nem túl szív melengető arcvonásokkal és miután megigazította válig érő, göndör szőke haját rám vetette magát. Na, jó... már tényleg ki vagyok! De szó szerint... -_-
- Azt mondtad tegnap, hogy szeretsz és ez nem csak egy éjszakás kaland lesz! Mond csak: mennyi igaz volt belőle?
Grimaszoltam neki egy érdekeset majd felültem és megöleltem.
- Figyelj, te drága! Én olyankor mindenkinek azt mondom szóval, amit említek nem kell készpénznek venni, oké? Nagyon sajnálom, hogy így pofára ejtelek, de ez van...
Hatalmas kék szemeibe könnyek gyűltek és lecsordultak kerek arcán. Ez mindíg nagyon rosszul esik nekem... de továbbra is próbálok macsó maradni! Csak az érzelmek gyakran eluralják az embert...
- Nézd Sasha... te tőlem sokkal jobbat és többet érdemelsz! Ugye megérted?
- Meg.
Letöröltem az arcán lévő könnycseppeket és miután én is felöltöztem lekísértem az ajtóig. Udvariasan megkérdeztem tőle:
- Hazavigyelek?
- Nem kösz... megoldom magamnak!
- Busszal mész?
- Igen...
Most kotorni kezdett a zsebében, de én szokásomhoz híven: ...
- Tessék! Ez a legkevesebb amit ezek után érdemelsz...
Adtam neki egy kis pénzt, mire ő megint fájdalmas arcot vágott. De nem mondott semmit csak elment... én egy nagyot sóhajtottam majd visszamentem a házba, ahol már Bill várt. Elég rémisztő arckifejezéssel állt az ajtóban mögöttem. Nyilván ő is most kelhetett, mert hosszú fekete haja most a szokásosnál is égbekapaszkodó volt. Barna szemében a fáratság és a harag keveredett. Most én nem akarom szívatni, de rosszabb, mint Frankenstein felesége!!
Mikor hátrafordultam egy kisebb fajtát ugrottam.
- Bill! Hát te?
- Hát én?? Hát inkább: hát te!
- He? o_O?
- Tom! Tudod miért vagyok ilyen mérges, nem?
- Nos, van egy ötletem...
- Hogy lehetsz ilyen, már ne haragudj, de mi vagy te? Strici?? Vagy mi a halál?
- Az. Strici!
Erre én akaratlanul is elröhögtem magam... ránéztem Billre, de ő nem úgy nézett ki, mint, akinek nevetni van kedve... elég fapofát vágott! Rendesen megijedtem... dx
- Tom, mikor szoksz már le erről a futtatásról?
- Hát majd, akkor, ha találkozok egy csajjal, aki tényleg kedves és szép és szerelmes vagyok belé! Talán akkor...
- Hát... ha ez megtörténik szólj, és én meg majd megtapsollak! De erre lassan itt az alkalom, mert megyünk Mendyhez (Fonetikusan: Mendi).
- Mendy?! Jaj, ne... most komolyan vele akarsz duettezni??
- Igen, mert attól, hogy egy őrült, igenis jó hangja van!
- Ja, de izé... tudod!
- Persze! Tisztában vagyok azzal, és szerintem Georg és Gustav is, hogy már átmentél rajta, amikor legutóbb találkoztunk, de attól velem még jóban van!
- Jóban? o_o Mennyire jóban? Te csak ne legyél jóban azzal a pschihopatával!!
- Jaj, te hülye vagy! Nem úgy vagyok jóba vele, hanem, mint mondjuk: munka társ!
- Oké. Értem én! Hála' az Istennek! Na, és mikor indulunk?
- Most! ^^
Te atya úr isten! Fiatal vagyok én még az agyhalálhoz... :S