Aminap is éppen az egyetem felé igyekeztem, de valahogy sehogysem tudtam olyan gyorsan a sulihoz érni, mint akartam. A villamos és a metró késik az útlezárások miatt, a városban dugó van és emellett még a melltartó pántom is elszakadt! Lehet ez a nap még ennél is rosszabb? Erősen kétlem.

Ó! Még be sem mutatkoztam. A nevem Savanna Winklär (Szavanna Vinkler) , egy berlini főiskolába járok és albérletben élek egy kedves lánnyal, Dora Müller- el.

Bár Dora nem a Thomas Mann - ba jár, de nem baj. A házat együtt béreljük! A rezsit és a lakbért is felesbe szoktuk fizetni az egyetemi szoctámból (szociális támogatás - olyasmi, mint az ösztöndíj, csak egyetemen mind kettő van).

A suli mellett egy zene stúdió van, ahol nap, mint nap híresebbnél - híresebb emberek fordulnak meg. Van ott egy "törzsvendég" is: a Tokio Hotel. Egyik rokonuk a sulimban tanít. Engem speciel nem, de helyettesíteni be szokott jönni. Nem vitás! Ez az úr Herr Lange. Joachim Lange (Joakim Lange). Amolyan komoly, magának való, 30-as éveiben járó személy.

Végre az egyetem! De mi ez a nagy tömeg? Ó. El is felejtettem, hogy ma Szerda van. Ilyenkor az a négy szájhős be szokott ülni Herr Lange előadására, trigonometriára. Fogalmam sincs mi az a trigonometria! Nekem nincs olyan tantárgyam, de az évfolyamtársaimnak van.

Brendon sietős léptekkel kicsusszant a tömegből, ami többnyire lányokból állt. Odasietett hozzám és szóra bírt:

- Savanna! De jó, hogy itt vagy. Boldog születés napot! - a kezembe nyomott egy rózsaszín ajándék táskát. Nem volt túl nagy. Picike és egy képeslap lógott ki belőle, meg egy csoki. Pont a kedvencem! Barackos - kekszes.

- Brendy! Nem kellett volna. Köszönöm!

- Csekélység szívem. Ez csak szeretetből jött! Nem mindennap lesz 19 az ember!

- Köszönöm.

- Ezt már mondtad. Isten éltessen sokáig, 120 évig + 12 óráig. ^^

- Nagyon rendes vagy. - Brendon még csak 17. Most 11-be jár, egy helyi gimnáziumba. Az anyja pedig a mitológia tanárnőm, Frau Kohl.

Beszélgetni kezdtünk, de amikor észrevettük, hogy feloszlott a tömeg csöndben figyeltük az eseményeket. Fogalmam sincs honnan, de a Tokio Hotel tagjai ismerik Brendont. Netalántán azért, mert az anyukája Herr Lange exe. Minden esetre odajöttek hozzánk és megszólították Brendyt:

- Brendy! Cimbi. Mi a helyzet?

- Ah. Semmi.

- Neked nem suliba kéne lenned?

- De. Csak nincs első órám és gondoltam kihasználom az alkalmat, és felköszöntöm a barátomat, Savannat.

Én erre megrezzentem, mert a négy fiú rögtön felém fordult. Nekem meg... akármilyen szégyen, de fogalmam sincs, hogy melyik fiú kicsoda. Kivéve Billt. Őt szerintem senki nem tudja eltéveszteni. -.-

- Savanna, hm?

- I-igen?

- Tudod, hogy mi kik vagyunk? - a fonott hajú ezt olyan nagyképűen mondta, hogy azt hittem rögtön letörölöm azt a mosolyt az ábrázatáról! De: lehozás céljából igazat vallottam neki:

- Nem. Fogalmam sincs, dee... ne sértődj meg, de engem nem érdekelnek a magad fajta elkényesztetett, önző és akaratos emberek, mert tudod: az én véleményem szerint az ilyenek rontják el a világ társadalmi viszonyait!

- Váó! De nagy a szája itt valakinek. Édesem! Keresve sem találnál hozzám hasonló pasit a környéken!

- Erről beszélek. Pedig direkt mondtam, hogy ne sértődj meg! Most pedig: ha megbocsájtotok. Én elmennék gazdasági angolra.

- Menj csak te liba. - liba? Tudtommal nem tollas a hátam! Mivel nem vagyok az a fajta, aki élvezi a konfliktus helyzeteket inkább elmentem szó nélkül. De már megállapítottam: ponthogy őt fogom a legjobban utálni! Annyira felidegesített, hogy még Brendonnak is elfelejtettem köszönni.

A tegnapi nap fáradalommal és sok-sok idegroncsolással végződött. Azóta a gazdasági angol előtti eseménysor óta fáj a fejem! Szörnyű. Ám a mai napom jól indul! Csütörtökön mindíg csak 11-re kell suliba mennem. Most 8 óra van! Még van 3 órám elkészülni.

A szobánkban hideg szokott lenni, mert este a konvektort 2-esen hagyjuk, ami nem fűti be az egész szobát. A lakásunk nagyon apró: egy szoba, egy fürdő és egy minimális konyha. A közlekedőnk is csak picike! Van egy TV-nk a szobába. Esténként azt szoktuk nézni, ha épp nem laptopozunk. Ez a TV sem óriás. Akkora, mint a laptopom képernyője! A két ágy egymással egy oldalon van csak közöttük ott van egy szekrény. Dora alszik bent. Az ő ágya az ablak alatt volt. Mellette volt az íróasztal és a TV álványunk is. Van egy kanapé az ajtó mellett. Az ágyakkal szemben volt a szekrény. Keleti fekvésű, meleg és világos szoba. A 8-on van. Egy emeleten 3 szoba szokott lenni úgy álltalában. A liftünk 1.6x1.8 méter széles és magasságilag csak kettő méter. Picurka az is. És dohány szagú! Állandóan. :( Ilyen ez a lakás! Minden a lehető legkisebb. Pedig ez Berlin! Simán lehetne valamivel nagyobb. Mondjuk azt lehet nem tudnám fizetni. Se én se Dora!

Meztelen talpaimat a padlóra helyeztem és végigfutott a hátamon a hideg, mert amég a lábam meleg a padló hideg. Émelyegve felálltam és elnyúltam a köntösömért, ami a párnám feletti kis asztalon volt. Ezen az asztalon sokminden van! Parfümök, tollak, telefontöltők, rádió, üres pohár és egy csomó plüssállat! Ezt Dora és én is nagyon imádjuk. Kicsikoromban is sok plüssöt kaptam apukámtól és a bátyámtól, Emett-től (áá! Még véletlenül sem Twilight - copy). A kedvencem ez a világosbarna maci, piros pulóverben.

A köntösömet felvéve kimentem a közlekedőbe, ahol a kajás asztalunk volt, felette egy szekrény, aminek egy szárnya volt és egy hűtő, tetején egy mikróval (mivel a konyhába csak egy gáztűzhely és egy mosogatószekrény fér el). Pirítoskenyeret ettem, mint álltalában. Melegítettem teát is hozzá! Aztán Dora is hazaért. Tegnap este Liammel (Liem) voltak valami diszkóban és a fiúnál aludtak. Kipirosodott arccal lépett be és közölte velem:

- Esik a hó. Mióta havazik márciusban? -.-

- Fogalmam sincs, Dora. Engem mondjuk nem annyira izgat a téma. Így is és úgyis megyek suliba.

- Pedig igazán itthon maradhatnál néha! Folyamatosan tanulsz és előadásokra jársz.

- Persze, mert áprilisban kezdődik a vizsgaidőszak.

- Jól van már! Akkor tanulj ha annyira akarsz.

Reggelente mindíg hasonló témákról beszélgetünk. Miután lerúgta új csizmáit, amit nagy valőszínűséggel tegnap vásárolt a kabátját is behajította a szobába. Az én ágyam van az ajtónál, szóval arra dobta. Aztán betársult mellém és evett velem.

A hó odakint változatlanul esett. Szerintem nem fog megmaradni, mert ahhoz túlságosan meleg van! Bár lehet mi fázunk, de ez a környezetnek semmit sem jelent.